Egy merülés során egy búvártársam egy üres holdcsiga házat gyűjtött be. A házban eredeti lakója ugyan már nem volt benne, de azt nem vettük észre, hogy helyét egy fiatal óriáspolip (Enteroctopus dofleini) foglalta el.
A kis polip kicsusszant a csigaházból és a pad — ahova a lakását letettük — lécei között próbált menekülni szorult helyzetéből. Az őszinte megrőkönyödés és a kis teremtményért való aggódás hatására azonnal megfogtam a kis polipot — kesztyű nélkül.
Néhány pillanattal később egy éles csípést éreztem a bal kézfejemen. A kis polip megharapott! Amíg visszaértem vele a vízhez, összesen kétszer harapott a kezembe. Meglepő volt, hogy a kis, pontszerű seb mennyire vérzett. Leöblítettem a sérülést tengervízzel és folytattam a kis — immár szabadonengedett — polip fotózását.
Aznap este egy mélymerülést hajtottunk végre. A felszínre érkezés után azonnal rosszul lettem. Szédültem és hánytam. Soha azelőtt nem tapasztaltam hasonlót merülés után, de a rosszullét hamarosan elmúlt. Másnap reggelre azonban a megharapott kezem csúnyán begyulladt és részben mozgásképtelenné vált.
A kezem elfertőződött és a harapás helyén egy nagyobb seb keletkezett a következő három nap során. A kráterszerű seb körül vörös duzzanat alakult ki, amely a következő kilenc nap során fokozatosan feketés-zöldes színűvé vált. A fájdalmas és az érintésre érzékeny terület még kb. egy hónappal később is erősen viszketett.
A sérülést vény nélkül kapható antihisztaminnal és porrá tört aszpirinnel kezeltem külsőleg. Úgy tűnt, semmi nem enyhíti a tüneteket. Csak a harapás utáni tizedik napon jutottam el orvoshoz. Az orvos két különböző antibiotikumot és antihisztamint írt fel a kezeléshez.
A gyulladt állapot több mint egy hónap után múlt el. A fájdalom valamint az érzékenység és a viszketés körülbelül három hónap után múlt el teljesen, de még 4-5 hónappal a sérülés után is vissza-vissza tért rövid ideig tartó, enyhe formában (főleg intenzív testmozgás után vagy korán reggel). Hat hónappal a sérülés után még mindig kitapintható egy kis duzzanat a seb helyén.
A DAN szakértő véleménye
Ez az eset remekül példázza azt, hogy miért rendkívül fontos, hogy ne nyúljunk hozzá semmilyen élőlényhez a vízben, főleg védőfelszerelés (kesztyű) nélkül. Ugyan az óriáspolip-harapás rendkívül ritka és általában nem mérgező, tudni kell, hogy minden polip szervezetében fellelhetők bizonyos fokig méreganyagok. A lábasfejűek osztályába tartozó állatok harapásával kapcsolatban dokumentáltak már fekélyes sérülést. A fenti példában szereplő eset is ilyen tüneteket mutat.
Javasolt, hogy minden behatoló bőrsérülés esetén alaposan tisztítsuk meg a sérült részt és amint lehet menjünk orvoshoz. Az esetleges fertőzés tünetei néhány órával, de akár több héttel később is jelentkezhetnek, tehát figyelni kell a sérülés környékét, hogy nem kezd-e feldagadni, bepirosodni, valamint nem jelentkezik-e fájdalom, melegség. A fenti esetben a búvár tovább folytatta a merüléseket a következő két napban. Javasolt, hogy nyílt sérülésekkel ne merüljünk, mert a különböző baktériumok lassíthatják a sebgyógyulást vagy adott esetben fertőzést okozhatnak.
A DAN szívesen válaszol tagjainak minden a vízi élővilággal kapcsolatban keletkezett sérülést érintő kérdésre. Fontos megjegyezni, hogy ilyen irányú kérdések esetén hasznos, ha a búvár tud képet készíteni a sérülésről, mert ez nagyban segíti a DAN szakértőinek munkáját. A vizekben található állatok megérintése sérüléssel járhat, ezért minden esetben ajánlott azt elkerülni.
Forrás (kép és szöveg): Divers Alert Network