97 kilométerre északra New York városától, egy a Hudson folyó fölé magasodó hegyen található a világ egyik legexkluzívabb oktatási intézménye. Sokan viccesen a Hudson-parti Harvardnak nevezik, de sok tekintetben még nehezebb ide bejutni, elvégezni pedig méginkább. Ez egy rendkívüli kihívásokkal teli környezet, ahol a hallgatóknak nem csak az elméleti tudás, de a kötelező sportok terén is meg kell mérettetniük. Itt a készülékes búvárkodás tantárgy is telis-tele van kihívásokkal. Igen, ebben a sportban, aminek oktatása mára már eltávolodott a keménykezű katonai kiképzési módszerektől, még mindig található olyan hely, ahol a katonás fegyelemmel és keménységgel tanítják a leendő búvárokat. Mert ez egy katonai akadémia! A West Point küldetése a jövő amerikai katonai vezetőinek kinevelése, olyan értékekkel való átitatása, amelyek a kötelességtudatból és a tiszteletből erednek.
Az akadémia legnépszerűbb testnevelési programja — mi más is lehetne? — a készülékes búvárkodás. Aki valami nagyon katonás programot képzel most el, az helyesen gondolja. Évente 4-5 alkalommal indul a képzés, ami 19, egyenként 45 perces foglalkozásból, ahol elméleti és medencés gyakorlati képzésen vesznek részt a kadétok. A program végén a hallgatók egy ajánló lapot (Universal Referral Form) és egy NAUI oktatói névjegyzéket kapnak, akiknél az iskolaszünet ideje alatt megszerezhetik a búvárminősítést. A programban évente mintegy 150 hallgató vesz részt. A kurzust négy oktató és négy oktató-asszisztens tartja. A kadétok a minősítő merülésekről rendszerint egy “osztályzattal” térnek vissza, ami azt hivatott megmutatni, mennyire voltak jól felkészítve a nyíltvízi merülésekre. Az ember, aki azért felelős, hogy igazi búvárt faragjon a jelöltekből, nem más, mint Bart “Woody” Woodworth (NAUI #30916), nyugalmazott ezredes.
Woodworth a Testnevelési Intézet operatív igazgatói posztját tölti be. A New York állambeli White Plains-ben nőtt fel, mintegy 65 km-re West Point-tól. Apja tengerészgyalogos volt, aki résztvett a második világhábórú Csendes-óceáni színterének egyik leghíresebb ütközetében, a guadalcanali hadjáratban. A háború után Woody édesapja a White Plains Középiskola testnevelőtanára lett. Édesanyját Woody a család — négy fiú és két lánygyermek — főtörzsőrmestereként definiálja. Volt egy házuk a New Hampshire-i Gregg tónál, ahol apjuk beavatta őket a búvárkodás mikéntjébe. A gyerekek órákat töltöttek el a vizben, sznorkelezéssel elütve az időt, amíg rájuk került a sor, hogy a család egyetlen búvárkészülékét használva alámerülhessenek. Valójában annyira sok időt töltöttek a vízben, hogy apjukat azzal a “váddal” illették, hogy a búvárkészüléket tulajdonképpen bébiszitternek használja.
A négy fiútestvérből — Woody-val együtt — hárman is a katonai pályát választották, ő maga 1978-ban felvételizett a West Point-ra. Annak ellenére, hogy a kezében volt a szükséges kongresszusi jóváhagyás, nem sikerült bekerülnie, így hát a Cortland State Egyetemre ment és ezzel egyidőben jelentkezett a Nemzeti Gárdába is, hogy a diploma megszerzése mellett katonai szolgálatban is lehessen. Az egyetem elvégzése után a Nemzeti Gárda alhadnagyává léptették elő. Második West Point-i jelentkezése szintén sikertelennek bizonyult. Ezután hét évig szolgált a 7. Könnyű Gyalogos Hadosztálynál a californiai Monterey-ben, ahol hivatalosan is megszerezte NAUI búvárminősítését. 1992-ben sikerült egy ideiglenes tesnevelői megbízatást kapnia a West Point-on, majd amikor egy tényleges állás lehetősége is felmerült, 1994-ben tartalékos állományba vonult és a West Point civil oktatója lett és azóta is ebben a státuszban van.
1992-es érkezésekor — egyebek mellett — a készülékes búvárkodás oktatása is az ő feladata lett a West Point-on. A program akkori vezetője, Hank Veix (NAUI #8287) a szárnyai alá vette és elindította a NAUI oktatóvá válás útján. Annak idején az akadémia teljes búvárképzést kínált a kadétok számára, beleértve a nyíltvízi merüléseket és a minősítést is, de mint kiderült, ez nagyon lecsökkentette az egy időben oktatható hallgatók számát, így átálltak a csak az elméleti és védett vízi képzés megtartására. Amikor felmerült a kérdés — miért a NAUI? –, Woodworth felidézi a West Point Testnevelési Intézetének mottóját: Állíts fel szabályokat és tartsd magad a szabályokhoz! Ehhez legjobban a NAUI filozófiája illett.
Az akadémia nagyra értékeli a készülékes búvárkodás programot, mert tökéletesen illik abba, amit amúgy is csinálnak. A hadseregben minden rendszer-szerűen működik. Ahogy Woody megfogalmazza:
A hadsereg tulajdonképpen rendszerek rendszere, amely csak csapatmunkában és a rendszerben való bizalom megléte esetén működőképes. A búvárkodás is erről szól. Annak ellenére, hogy itt a búvárkodást, mint rekreációs sportot oktatjuk, beleszőjük a katonai oktatás alapértékeit. Ezek egyike, hogy soha ne szállj ki és soha ne fogadd el a vereséget.
A búvároktatás során a kadétoknak meg kell küzdeniük a jó értékelésért. Hat különböző búvárkészség-felmérőt kell teljesíteniük, amelyek mind külön kerülnek értékelésre. Külső szemlélőként nehéz lehet megérteni a versengést, de azt tudni kell, hogy osztályelsőként a diploma megszerzése után kiemelkedő elismerésnek örvendenek az ifjú tisztek, így a verseny magától értetődő. Ugyanakkor, mint csapat, észben kell tartaniuk azt is, hogy csak együtt lehetnek sikeresek, tehát van, amikor félre kell tenniük az egyéni érdekeket és alá kell rendelniük magukat a csapat érdekének.
A végső dicsőséglista élén lenni nagyon nagy dolog, de nyilván ez nem adatik meg mindenkinek. Ugyanakkor a búvárprogram elvégzése alapvetően befolyásolhatja a kadétok iskolaidő alatti és az utáni tevékenységét. A felsőbb évfolyamok búvárképzésein már megismerkedhetnek a kadétok a búvárkodás olyan formáival is, amelyek későbbi katonai pályájukon használhatók. A hadseregben két féle búvár van. Harci búvár és műszaki búvár.
Azok, akik a műszaki búvár terület iránt érdeklődnek, jelentkezhetnek a U.S. Army Engineer Dive School-ba (katonai műszaki búvár iskola), ahol a robbanóanyagokról, robbantásról, vízalatti aknamentesítésről és vízalatti szerelés-javításról tanulhatnak. Itt a nehéz- és könnyűbúvár felszerelés használatát egyaránt gyakorolniuk kell a tanulóknak. A West Point egykori hallgatója, Tim Mitroka őrnagy (NAUI #58164) jelenleg az Engineer Dive School egyik századparancsnoka.
A katonai búvárkodás másik fő ága a speciális egységeken belül megjelenő harci búvároké. A U.S. Army Special Forces Underwater Operations School, a floridai Key West-ben található. Az itteni kimerítő képzésen a jelöltek nyitott rendszerű légzőkészülékkel és újralégzővel egyaránt elsajátítják a vízalatti harci feladatok végrehajtásához szükséges tudást. A West Point-ról évente mintegy 12 kadét kerül ide, speciális harci búvár képzésre.
A kadétok ugyanakkor másképp is merülhetnek Florida Keys vizeiben. Ha jelentkeznek a nyári búvárprogramra, akkor oktatóikkal együtt Key Largo-ban fejezhetik be a tanév közben elkezdett tanfolyamot. Itt mintegy 16 nyíltvízi merülést kell végrehajtaniuk a minősítés megszerzéséhez.
Ugyan ez az utóbbi program úgy hangzik, amin mindannyiunk szívesen részt venne, ne hagyjuk magunkat félrevezetni!
A West Point nem való mindenkinek. Ha nem kifejezetten ide akartál jönni, nem leszel sikeres.
— mondja Woody.
Igazság szerint ez valóban a világ egyik legnehezebb kezdő búvár tanfolyamának mondható, mind elméleti, mind gyakorlati téren. Ez a képzés egészen különleges oktatót és a végletekig elkötelezett embert kíván. Woody a lehető legjobb erre a posztra. Ő így látja West Pointot:
Abszolút kiváltságosnak érzem magam, hogy itt oktathatok! A West Point tömve van hihetetlenül tehetséges gyerekekkel, akik már ennyi idős korukban teljesen elkötelezettek leendő hivatásuknak. Áldás, hogy minden reggel ide jöhetek be dolgozni. Azért kapom a fizetésem, hogy a legnagyszerűbb fiatalokkal dolgozhassak és bónuszként én tanítsam őket búvárkodni is.
Woodworth a civil oktatói posztja mellett, mint tartalékos részt vett panamai és iraki katonai missziókban is, mielőtt 33 évnyi szolgálat után, 2012-ben leszerelt.