A DAN (Divers Alert Network), a világ legnagyobb, búvárbiztonsággal és búvárorvosi kutatással foglalkozó szervezete a 2014-es év baleseti jegyzőkönyveiből illetve egyéb forrásaiból készített 2016-os kiadású éves jelentésében megfogalmazott egy tizes listát arról, amivel szerintük tovább javítható a búvárok biztonsága. Ha már végzett búvár vagy, ezeket a dolgokat mind-mind tanultad (legalább is ha nálunk lettél búvár, akkor biztosan!). De vajon tényleg odafigyelsz minden merülés során ezekre a kisebb-nagyobb, de rendkívül fontos dolgokra? Az ember hajlamos arra, hogy lazábban vegye a dolgokat egy idő után. Ez az, amit nem engedhetünk meg magunknak! Ebből lesznek a balesetek. Amit mindenképp el kell kerülni, az a túlzott magabiztosság, ami főleg az első 20-30 merülés után jön elő az arra hajlamosoknál, feltéve ha nem figyel oda rá az oktatója vagy a merülésvezetője, illetve a vele merülő tapasztaltabb búvárok. Igen. Még egy ok, ami miatt meg kell gondolni, hova menjünk tanfolyamra! Lássuk tehát a DAN listáját, mi volt a legtöbb baleset kiváltó ok, mire kell a leginkább odafigyelni:
Megfelelő súlyozás
A megfelelő mennyiségű (és elosztású!) ólomsúly használata alapvető dolog a biztonságos merüléshez. Ezt persze sokszor hallja mindenki, mégis szerte a világban látunk elképesztően túlsúlyozott búvárokat. Van, ahol úgy vannak a tanfolyam során az oktatók, hogy “adjunk rá jó sokat, abból nem lehet baj!” A tény ezzel szemben az, hogy DE, IGENIS LEHET! Nem akkor, amikor ott van mellette az oktató a medencében, hanem akkor, amikor később elmegy önállóan merülni és esetleg senki nem figyel oda rá annyira, hogy észrevegye, már megszokásból pakolja magára a rengeteg ólmot. Mert így tanult meg merülni. Vagy inkább így NEM TANULT MEG merülni. Oktatóként törekedni kell arra, hogy már a tanfolyam során ráérezzen a tanuló arra, milyen az, amikor nagyjából megfelelő mennyiségű ólomsúly van rajta! Ezzel talán megelőzhetünk egy esetleges balesetet. Így a későbbiek során már tudni fog mihez viszonyítani a kisúlyozáskor. Ne csak addig érezzük felelősnek magunkat a tanulóért, amíg a közvetlen felügyeletünk alatt áll, vagy amíg velünk merül!
Tipp: Ha nem rég kezdted a búvárkodást, eleinte mindig jegyezd fel a merülési naplódba, hogy milyen ruhához/felszereléshez mennyi súly volt jó, így legközelebb már van valami kiindulási alapod, ha hasonló körülmények között fogsz merülni! Idővel látni fogod, hogy kicsit kevesebb súly is elég lesz és később ezeket a súlyértékeket majd tudni is fogod fejből, de amíg ez nem alakul ki, értékes időt spórolhatsz meg a jegyzeteléssel.
Jobb lebegőképesség elérése
A megfelelő kisúlyozáshoz szorosan kapcsolódik – anélkül lehetetlen – a jó lebegőképesség. Nem kell hosszasan magyarázni miélrt fontos alebegőképesség. A környezet károsítása mellett valódi vészhelyzet is előállhat ennek hiánya miatt. Ennek az oka szintén a gyenge minőségű képzésben keresendő. Sajnos nap mint nap találkozunk olyan búvárokkal, akik képtelenek vízszintesen megállni a vízben. Ahogy abbahagyják az úszást, azonnal függőleges pozícióba fordulnak, vagy ami még rosszabb, eleve 45 fokos szögben úsznak. Az ok egyszerű: sok és/vagy rosszul elhelyezett ólomsúly van a búváron. Még szomorúbb a helyzet, amikor ott van mellettük az oktatójuk is – függőlegesen “állva”. A legszomorúbb az az eset, amikor azért nem mondták el neki a fentieket, mert így el tudják adni neki azt a “speciális tanfolyamot” amin ezt külön megtanítják! Nyilvánvalóan nem várható el egy kezdő búvártól, hogy 10 percig egy helyben lebegjen mozdulatlanul, de a semleges lebegőképesség beállítása körülbelül annyira alapképesség, mint a légzőautomata víztelenítése.
Tipp: Ha már van saját felszerelésed, kísérletezz a minimálisan szükséges súly meghatározása mellett a súlyelosztás változtatásával is! Próbálj a trim-zsebekbe is rakni súlyt! Ha nincs ilyened, akkor szerezz be a palackhevederre fűzhető trim-zsebet! A súlypont változtatásával (a deréktól a mellkas felé történő eltolásával) csökkentheted azt a forgatónyomatékot, ami vízszintesből vissza próbál állítani függőleges testhelyzetbe.
Gázfogyasztás tervezése
Az össze búvárbaleset közül (az 50 éves kor alatti búvárok esetében) a gázelfogyásból következő esetek fordulnak elő a legnagyobb arányban. Ami igazán riasztó, az az, hogy ezeknek az eseteknek csak nagyon kis hányada alakul ki gyors gázvesztés miatt! A legfőbb kiváltó ok a nem megfelelő merüléstervezés illetve a búvár figyelmetlensége! A kezdő tanfolyamon megtanítjuk (mi megtanítjuk… gondolom, mások is!) hogyan kell előre kiszámolni, egy adott mélységben mennyi ideig lesz elég a magunkkal vitt gáz. Nem atomfizika! Általános iskolás matektudás elegendő hozzá. Innentől kezdve még akkor is tudnia kellene a búvárnak, hogy ideje lassan befejezni a merülést, ha esetleg elromlik a palacknyomásmérő órája (amire a mai műszerek esetében és megfelelő karbantartás mellett igen kicsi az esély)! Persze ahol nem tanítják meg ezt, ott esélye sincs a búvárnak, ha figyelmetlen! Márpedig a gyengén kiképzett búvár sajnos figyelmetlen is lesz. Nem véletlenül kell hozzászoktatni a tanulót ahhoz, hogy rendszeresen ellenőrizze a palacknyomást, ugyanakkor használja az eszét is! Ha fél órája 18 méteres mélységben van és 180 bar-t mutat a nyomásmérő, akkor ne nyugodjon meg, hogy még nagyon ráér elindulni felfelé! Ehhez persze alapos oktatás szükséges!
Tipp: Jegyezd fel a merülési naplódba a gázfogyasztást is! Így látni fogod, hogy ahogy egyre ügyesebben mozogsz a vízben úgy fog csökkenni a fogyasztásod is.
Jobb emelkedési sebesség kontroll
A gyors emelkedés miatt kialakuló dekompressziós betegség komoly veszélyforrás. A jelenlegi “standard” 9-10 méter/perc (oktatási rendszere válogatja). Tudomásul kell venni, hogy az úgynevezett no-deco merülés nem azt jelenti, hogy nincs szükségünk dekompresszióra. Minden merüléskor nyelődik el gáz a test szöveteiben, így minden egyes emelkedéskor (és felszíni idő közben) el is kell annak távoznia. Az ilyen merüléseknél tehát a kötelező dekompressziós megállást hagyjuk ki, nem magát a dekompressziót. Na most itt jön a kavarodás a fejekben. Sokan ugyanis úgy értelmezik a maximális emelkedési sebességet, mintha az kötelező lenne! Nem az! Ha az előző pontban említett gázkészlet-tervezés megfelelő volt, valamint tartjuk magunkat a merülési tervhez (mert ugye volt merülési terv!?), akkor semmi bajunk nem történik, ha a megengedett sebességnél lassabban jövünk felfelé. Sajnos olyannal is sokszor találkozunk, hogy a gyengén képzett búvár a biztonsági megállás után 5 méterről azonnal (30 másodperc alatt) a felszínre emelkedik. Ez egy nagyon rossz beidegződés, ami az arra érzékenyebbeknél problémát okozhat.
Tipp: Az utolsó néhány métert nagyon lassan, 1 méter/perc emelkedési sebességgel tedd meg, vízszintes testhelyzetben! Ha jól vagy kisúlyozva és tudsz vízszintesen lebegni, ez nem fog gondot okozni.
Ellenőrzőlisták használata
Az ellenőrzőlisták használatával nagyon sok minden kiküszöbölhető. Nem véletlenül használják ezt például a pilóták is. Nem azért van felírva minden, mert nem tudják fejből, mit kell megnézni, bekapcsolni, feltekerni a műszerfalon, hanem mert kiemelkedően fontos a részletekre való odafigyelés. A merülés előtti felszerelés- és társellenőrzés is olyan dolog, amit meg kell szoktatni a tanulókkal. Meg kell érteniük annak fontosságát! Ennek elmúlasztása esetleg csak meghiúsítja a merülést (mert pl. nem visz magával a búvár ólmot a csónakba), de akár merülés közben is kiderülhet valami olyan probléma, ami akár komoly vészhelyzetet is okozhat. Ha a tanulók már a tanfolyamon sem ellenőrzik a saját felszerelésüket valamint a társukét, akkor később hatalmas veszélynek tehetik ki magukat. Ne engedjünk teret az “emberi hülyeségből” fakadó hibáknak!
Tipp: a NAUI Scuba Diver tankönyv 212-214 oldalain több féle ellenőrzési listát is találhatsz. Készíts ezekből egy laminált másolatot és hordd magaddal a felszerelés mellett! Jól fog jönni!
Megfelelő kiegyenlítés
A helytelen kiegyenlítésből (vagy annak teljes hiányából) fakadó sérülések is elkerülhetők, ha a tanuló megérti, hogyan és mikor kell kiegyenlíteni a nyomáskülönbséget. Ehhez persze nagyon oda kell figyenlni az oktatónak. Egy “tömeges búvártanfolyam” során, ahol egy oktató 6-8 tanulót képez egyszerre, nagyon nehéz ezt kivitelezni! Ahhoz, hogy annak ellenére is észrevegyük, hogy valami nincs teljesen rendben a tanulóval, hogy ő azt jelzi minden oké, szükséges a közvetlen szemkontaktus, a fizikai közelség. Legalább az első merülések során például ezért sem jó 2-3 embernél többet bízni egy oktatóra, még ha a szabványok szerint akár egyszerre 8 tanulót is vihetne magával.
Tipp: Ha csak viszonylag nagy erőkifejtéssel tudsz egyenlíteni, akkor valami nem jó! Optimális esetben nem kell erősen fújni, sőt egyáltalán nem is kell “fújni az orrodat”! Kísérletezgess finoman, közben forgasd lassan jobbra-balra a fejed és végezz nyelő mozdulatokat! Hamar rá fogsz érezni!
Szív- és érrendszeri problémák csökkentése
A búvárokat sokan valamiféle szuperhősöknek képzelik, pedig nem azok. Ugyanolyan hétköznapi emberek, mint bárki más. Legalább egy valamiben azonban ki kell(ene) emelkedniük az átlagemberek sorából! Bár maga a búvárkodás nem kiemelkedően megterhelő fizikailag, a szívre és az érrendszerre is többletterhelést jelent a merülés (és a merülés előtti cipekedés, beöltözés). Ezért is nagyon fontos, hogy a búvárkodáshoz megfelelő fizikai kondícióban tartsuk magunkat. Természetesen maga a búvárkodás is testmozgás, de annyira nem intenzív, hogy helyettesítse a “hagyományos” sportolást. A rendszeres búvárorvosi alkalmassági vizsgálat szintén fontos.
Tipp: Egy kis futás, úszás vagy kerékpározás alapvetőn senkinek sem árthat! A lényeg, hogy rendszeresen végezz valamilyen ciklikus sportot! Ezzel megelőzheted például azt is, hogy egy erős áramlatban történő úszástól görcsöt kapjon a lábad.
Rendszeres merülés
Az a búvár, aki nem merül rendszeresen, nem fog fejlődni. Aki nagyon ritkán merül az még az addig megszerzett tudását, tapasztalatát is el fogja előbb-utóbb veszíteni. Merülésre mindig van lehetőség. Nem csak az 1-2 hetes túrák alkalmával lehet merülni. Egy adriai hosszú hétvége vagy egy egynapos tavi merülés kiváló alkalom arra, hogy a ellenőrizzük, felfrissítsük a tudásunkat. Ha régebben nem merültünk és valami búvártúrára készülünk, akkor előtte menjünk el az uszodába gyakorolni kicsit! Ez hasznos lehet egyébként abból a szempontból is, hogy a felszerelésünk megfelelő működéséről, illetve minden szükséges felszerelési tárgy meglétéről meggyőződjünk. Ha nem vagyunk “igazán formában”, akkor a hosszabb búvártúra előtt kicsit jobban tegyük oda magunkat a sportban is! Ne mi legyünk azok, akik a szafari negyedik napján már alig tudják megemelni a felszerelésüket, mert ez egyrészt azt jelezné, hogy nem vagyunk megfelelő kondícióban a merüléshez (keményebben fogalmazva: nem szabad merülnünk!), másrészt így nem is fogjuk élvezni a merüléseket, pedig azért mentünk.
Tipp: Az élvezetes búvárkodáshoz szinte elengedhetetlen a saját búvárfelszerelés. Persze lehet bérelni mindent, de az egyrészt nem biztos, hogy pont jó méretű lesz, másrészt ha mindig más-más felszerelést kapsz akkor minden alkalommal újra meg kell szokni annak a használatát. A saját felszerelés olyan méretű lesz, amit a búvárboltban választasz magadnak és ha néhány merülés után megszokod mi hol van, sokkal komfortosabb lesz az egész merülés-élmény.
Merülés a saját határainkon belül
Ez is olyan alaptétel, ami minden egyes tanfolyamon elhangzik. Nálunk biztosan! Soha ne merülj olyan körülmények között, olyan mélységbe, stb. amire nem vagy felkészülve! Ne lépd túl a merüléshez használt gázkeverékre vonatkozó maximális mélységi határt! Merülj a képzettségednek és a tapasztalatodnak megfelelő körülmények között! Ezeket a határokat ki lehet tolni, de ennek fokozatosan kell megtörténnie. Ezért vannak a különböző, egymásra épülő tanfolyamok. Ne akarjunk a kezdő tanfolyam után azonnal barlangban merülni! Meg kell tanulni tisztelni és betartani a búvárkodás “írott és íratlan törvényeit”.
Tipp: Ne erőltesd a merülést ha a körülmények nem megfelelőek. Soha ne kockáztasd a saját és mások testi épségét például azzal, hogy úgy kezded meg a merülést, hogy láthatóan egy vihar közeledik. A tenger pillanatok alatt meg tud változni. Hidd el, ő az erősebb!
Felszerelésproblémák csökkentése, felszereléskarbantartás
A mai, modern búvárfelszerelések rendkívül megbízhatók és a technikai fejlődéssel egyre inkább azok lesznek, ám ez mit sem ér, ha nincsenek megfelelően karbantartva, szervizelve. Ez a búvár felelőssége. Senki nem fogja helyettünk merülés után elmosni a légzőautomatánkat, senki nem fog ránkszólni, hogy évente egyszer vigyük el átvizsgálásra, szervizelésre. Egy nem megfeleően karbantartott légzőautomata lehet, hogy kielégítően használható kis mélységben, de 20-30 méteren már nem adagol megfelelően. Ez szintén olyan veszélyforrás, ami odafigyeléssel, előre tervezéssel kiküszöbölhető. Ha elhanyagoljuk a felszerelést (eltekintve a veszélytől), hamarosan azt vesszük észre, hogy felmondja a szolgálatot és vehetünk helyette újat.
Tipp: Egy-egy búvártúra előtt ne az utolsó pillanatban jusson eszedbe elővenni a felszerelésed a szekrényből! Ha akkor derül ki, hogy valami nem jó, már nem lesz időd megjavíttatni! A hosszú távú tervezésnek legyen része a felszerelés ellenőrzése, esetleges szervizeltetése is!